A barlangok hete alkalmából rendezett első túránkat az István-barlangtól indítottuk és az ottani bazársor háta mögött a régi sétaúton mentünk le a vasútállomáshoz. Ritka alkalom volt látni - az év nagyobb részében száraz - Szinva medret, ahogy dübörög le benne a víz. De elrontotta a képet az a sok szemét, amit a gyönyörű mésztufás mederoldalba beborítottak. Csalódásunkat kárpótolták a szépen rendbe hozott függőkertek. A vízesés ilyenkor olvadáskor igazán szép, mert a bőven zuhogó víz természetes formában (nem szivattyúból) működik. Az időjárás ugyan nem volt túl jó, de a Szeleta-tetőről azért szép volt a látvány a Palota-szállóra.

A képen jól látható a hegyek közé ékelődő különleges épület, melyet balról a Fehérkő-lápa-tető, jobbról a Dolka-tető, szemben a szálló mögött a Szent István tető koszorúz. Ez utóbbi rejti az István-lápai-barlangot, ami a múlt évig az ország legmélyebb barlangja volt (beelőzte nagy munka árán a Bányász-zsomboly) de még jelenleg is a Bükk leghosszabb barlangja. A Szeleta-tetőről rövid sziklás úton értük el a Szeleta-barlangot, amiről a legfontosabbakat a múlthéten már megemlítettük. A barlangban elhangzott közel egyórás előadást most mellőzzük. A belülről készült képen jól látszik az a vonal, amit az eredeti, az ásatások megkezdése előtti talajszintnél festettek fel. Ezzel érzékelhetjük azt a hatalmas munkát, amit Kadic Ottokár (későbbi országos főgeológus) vezetésével végeztek. A barlangban többek között megnéztük Kadic sajátkezű felírását (eddig az egyetlent), amit nekem volt szerencsém megtalálni, amikor a barlang természetvédelmi állapotfelvételét készítettem.

Néhány száz méter után már elértük a következő megállónkat: a Szeleta-zsombolyt. A zsomboly szónál meg kell állnunk, mert sokan a zsombékkal tévesztik össze. Itt nálunk a Bükkben a függőleges bejáratú (többségében csak kötéllel járható) barlangokat nevezzük zsombolynak. Ez azért hangsúlyoztam, hogy itt nálunk, mert az Alsóhegyen (Aggteleki Nemzeti Park) találhatók az igazi zsombolyok, melyeknek a formája ugyan hasonló a mieinkhez, de a kialakulása egészen más.

A közel száz méter mélységű barlang rövid patakos ágra torkollik, aminek a vize a Szinva egyik mederforrásában jelentkezik. Ebből az is kiderül, hogy itt valamivel több mint 100 méterrel vagyunk a patak felett és 360 méterrel a tenger szintje felett. A zsomboly után az út jobb oldalán egy néhány évvel ezelőtti erdőirtás nyomát láthatjuk, aminek a sok hátránya mellett van egy előnye: jó kilátás nyílik Miskolc felé. A völgy fölött kilátva a bükkszentlászlói Nagysáncot és mögötte az Avas ferde hátát láthatjuk, magaspontjánál a kilátóval, a hátán pedig a kockaházakból álló lakóteleppel. Nekem az Avasról életem egyik csúcspontja, a 2005-ös avasi régészeti feltárás jut eszembe, de erről majd máskor.